Blog a lélek
segítésére

MINDANNYIAN VESZTETTÜNK MÁR EL VALAKIT KÖZELI VAGY TÁVOLI ROKONT, SZERETETT MAGZATOT, SZÍVÜNKHÖZ KÖZEL ÁLLÓ TÁRSAT, ÁLLATOT, AKI A CSALÁDUNK TELJES ÉRTÉKŰ TAGJA VOLT. A GYÁSZ KÉPES AGYONNYOMNI AZ ADDIGI ÉLETÜNKET, HISZEN EZ AZ ÚJ, ISMERETLEN, BORÚS ÉRZÉS FELEMÉSZTI...

Egy hangos szó, egy odavetett bántó mondat és a tompa csend, amit hagyunk, had’ mélyítse a sebeket, amiket okoztunk. Vajon hány pillanatot rabolunk el a saját boldogságunktól így? Tényleg megérte összeveszni az el nem mosott tányéron? Szóvá tenni egy elfelejtett telefonhívást? Felháborodni, mert valaki aggódik értünk, vagy tehernek élni meg a gondoskodást?

Neked mi minden van a fejedben? Mi mindent szeretnél megtenni még az életedben? Mi az, amit hetek óta halogatsz?

Szeretni valakit olyan könnyűnek tűnik, mikor itt van. Szeretni valakit a legfájóbb mikor elmegy, és nem jön vissza már. Égő fájdalom hiánya, és fel sem akarjuk fogni mi történt.

Két gyönyörű orgonabokor nőtt egymás mellé. Az egyik orgonabokor lila volt, a másik pedig fehér.

A két bokor békében, minden évben, önmagára koncentrálva növekedett, és hajtotta virágait. Nem volt ember, se állat, aki ne méltatta volna mind kettőt, és ne találta volna meg a szépet és jót a lilában és a fehérben egyaránt.

Megállok. Meleg van, megy le a nap és a kék égen cikázó felhőket rózsaszínre festi. Az idő is megáll velem. Mély levegőt veszek és körülnézek. Egy magaslaton állok, és a látvány szédítő. Óvatosan, szinte félve nézek magam mögé. Félek, ha megnézem honnan jöttem úgy...

Van az úgy, hogy az ember nem kell ki az ágyból, mert semmi kedve ahhoz a naphoz, és megteheti, hogy lazít kicsit. És van az úgy, mikor ez az érzés állandósul. Már nem azért marad az ember a paplan alatt, mert megteheti, hanem mert nem tud onnan kijönni. Néha tud olyan kemény lenni az élet, hogy megrettenünk tőle, és mint a kicsi lány, aki csak fél a sötétben, inkább eltakarjuk magunkat, hátha elmúlik az, ami a félelmet okozta.

Mókuskerék. Milyen találó szó ez az életünkre. Hiszen mit csinál ezzel az eszközzel egy kisállat? Hajtja rendületlen, de nem jut vele sehová.
Aztán, mikor kiszáll belőle oda megy, ahova csak akar.

Adni és kapni. Ősi egyensúly amire egész létünk alapul. Ahonnan elveszünk, oda tegyünk is vissza, többet is! Ha pedig kapunk? Adjunk vissza, többet is!
Ősi bizalom ez az életben. Minden amit az életemben kapok túláradó hálával köszönjem meg. És az egyensúly megmarad.

Nem tudjuk hosszú távon hova tartunk. Vannak vágyaink, céljaink, egy utunk, amin megyünk. ÉS érnek minket események. Jók, rosszak. Könnyű szellők, kemény fagyok. Senki nem tudja az ő útja milyen hosszú, és úgy igazán hova tarthat. Előfordul, hogy valami komoly veszteség ér minket. Lehet az apró, de megrázó. Lehet monumentális, nehezen elviselhető.

Egy apró erdő mezején fakadt egy forrás, amiből patak duzzadt pár kilométer alatt. Vidám, nem túl széles, picit hideg, de hívogató. Valaki talán látta az útját, de ő még nem. Csak tudta honnan indult, és ahogy szelte, egy hatalmas szikla zúdult belé.

mikor ez enyhébb, és vannak esetek mikor radikális hatásúak.

Mitől függhet ez? Semmiképpen sem megfogható, megfogalmazható dolgoktól. Történések, amiket idővel, mert nem tudunk mást tenni, el kell fogadni. Hogy valakit látszólag meg sem érint, valakit pedig letaszít egy-egy tragédia független mindentől és mindenkitől.

Emlékszem mikor még olyan csöpp voltam melletted, hogy a mellkasodig sem értem fel…. Pedig soha nem voltál túl magas, és már akkor is öreg voltál.

Sok mindent elveszíthetünk…. a kulcsunkat, a parkolókártyát. Elveszíthetjük néha az eszünket is…hol örömünkben, hol bánatunkban. Igen, örömünkben, mikor annyira lelkes vagy, hogy csak rohansz a nagyvilágba, mindenkire ráköszönsz és csak kacagsz az értetlen arcokon....

Néha, mikor egy-egy gondolaton végig futok ráeszmélek, hogy szinte az egész élet egy nagy libikóka. Mikor egyensúlyban van, az a legmókásabb, legyen veled szemben bármi, vagy bárki. Kacagtok, és élvezitek a pillanatot.   Oh, de az élet is játszik veled! Egyszer fenn...

Az ember akaratlanul is mindent a Google-tól akar megtudni. Hogy megy ez? Meddig tart? Rendben van, amit érzek? Mások hogy csinálják?

Sok fajtája létezik az erőnek. Lenyűgöző mennyire kétpólusú fogalom ez a rövid kis szó.

Éltető és romboló.

Van, mikor erőtől duzzadsz, tett vágy ég benned és az energia csak úgy cikázik benned. Valami megmagyarázhatatlan tűz zubog odabenn, hiszel és bízol. Bárcsak örökké tartana ez az érzés…

Úgy képzelem mindenkinek van egy pakli kártyája. Talán valaki tartja is, és osztja a lapokat. Sokunknak tartogatnak szinte egyformákat. Például az első, az mindenkinek ugyanazzal kezdődik: megszületni….na igen az utolsó se nagyon különbözik, de mi lehet a kettő között?

A könyvem olvasása után sokan keresnek meg, sokan írnak nekem. Legtöbben úgy, mintha már régen ismernének. Hiszen összeköt minket valami tragikus és fájdalmas: egy szerettünk elvesztése. És még valami: az elvesztegetett idő visszafordíthatatlan vesztesége.És jól is...