Elmúlás

Egy hangos szó, egy odavetett bántó mondat és a tompa csend, amit hagyunk, had’ mélyítse a sebeket, amiket okoztunk. Vajon hány pillanatot rabolunk el a saját boldogságunktól így? Tényleg megérte összeveszni az el nem mosott tányéron? Szóvá tenni egy elfelejtett telefonhívást? Felháborodni, mert valaki aggódik értünk, vagy tehernek élni meg a gondoskodást? Mikor ott állunk elvesztve valakit vajon hogyan érezzük majd az együtt töltött időt? Kihasználtuk, ami rendelkezésünkre állt? Nem pazaroltunk el egyetlen boldog pillanatot sem felesleges acsarkodással? Mikor egyszer eljön a pillanat, hogy búcsút vegyünk ettől a világtól elégedett leszünk azzal ahogy kitöltöttük az időnket? Megtöltöttük az éveket élményekkel? A hónapokat ünnepekkel? A heteket nevetéssel? A napokat szeretettel? Az órákat törődéssel és a perceket megértéssel? Egy életed van, és dönthetsz felette. Azt, hogy milyen legyen Te döntöd el azzal, hogy mire figyelsz. A jóra, a jó dolgokra a másikban, vagy egy eseményben. Vagy figyelheted a rosszat, a hibát a másikban, a dolgokban. Bármerre is nézel, mindig találsz majd ott valamit, a lényeg, hogy merre fordulsz!