Szeretünk fejben élni. Tervezgetni, elképzelni. Aztán mikor ott a pillanat, hogy megtegyük, mikor megélhetjük, ábrándjainkat elmenekülünk. Kitalálunk valami mást, valami újat.
A kanapén ülve, teát szürcsölve olyan könnyű minden. Ott, a gondolatainkkal mi irányítjuk a történetet. Nem szól bele senki. Csak a fantáziánkon múlik mennyire lesz jó a vége.
Aztán ott a másik oldal. Mikor fel kell állni a kanapéról és ki kell lépni az életbe. Oda, ahol már nem csak mi diktáljuk a dolgok menetét. És minél többet ülünk a kényelmes kanapén, annál nehezebb lesz felkelni, és annál félelmetesebbé válik az igazi élet.
Pedig mi történhet idekinn? Tedd fel magadnak a kérdést kérlek! Tedd fel a kérdést, mi az a legrosszabb dolog, ami történhet veled, ha ma otthagyod a foteled, és válaszold is meg magadnak!
Két dolog történhetett most veled: az egyik, hogy nem tudtál olyan rossz dolgot elképzelni, ami visszatarthatna az igazi élettől, és már üres is a kanapéd!
A másik, hogy van benned egy megmagyarázhatatlan fék, amit egyedül nem tudsz feloldani. Ez nem a Te hibád, és nem is vagy egyedül. Ha felismerted ezt a féket, ezt a súlyt, ami visszatart, már győztél! Kérj bátran segítséget, és adj esélyt magadnak az élethez! Keress bizalommal!