Mitől függhet ez? Semmiképpen sem megfogható, megfogalmazható dolgoktól. Történések, amiket idővel, mert nem tudunk mást tenni, el kell fogadni. Hogy valakit látszólag meg sem érint, valakit pedig letaszít egy-egy tragédia független mindentől és mindenkitől.
Hogy kiben milyen folyamatokat indít el, és mivé válik nem kíván minősítést. És tudhatni sem tudhatjuk, hogy valójában mi zajlik egy-egy emberben. Néha pont ott zajlik a legnagyobb pusztítás, ahol a legkevésbé látszik. A csöndben figyelő tag az irodában, a túl őrült csaj a múltkori buliból….. Talán mind a kettő belül küzd. Az egyik csöndesen, megbújva, a másik hangosan, őrjöngve. Nem azt meséli el mi történt, csak megéli a benne zajló állapotot. A csendes magányt, vagy a tomboló vihart.
Türelem és elfogadás. A legfontosabb képességek, amivel adhatunk a másiknak, a világnak, magunknak.
Türelmesnek lenni, és kivárni amíg megismerjük a másikat, tolakodás nélkül. Elfogadni, megérteni, hogy mindenki máshogy él, létezik, érez és viselkedik. Nem jobban, vagy rosszul, csak máshogy.
Ítélkezés nélkül szemlélni a világot felemelő érzés. Elfogadni és befogadni megannyi érzést, embert, véleményt. Kockázatos. De mindenképp megéri!