A két bokor békében, minden évben, önmagára koncentrálva növekedett, és hajtotta virágait. Nem volt ember, se állat, aki ne méltatta volna mind kettőt, és ne találta volna meg a szépet és jót a lilában és a fehérben egyaránt. A két bokor sosem gondolt arra, hogy a másik jobb, mert más a színe, vagy mert hozzá hajolt oda először egy arra járó. Nem szívta el a vizet az egyik a másiktól, hogy magasabbra nőhessen. Inkább élvezték, hogy egy picit mások. Hogy osztozhatnak a vízen, és árnyékot adnak egymásnak meleg napokon.
Ha mélyen magadba nézel, Te képes vagy úgy élni minden napjaidat, hogy ne másokhoz mérd magad? Hogy örülj annak, amid van, és boldogan oszd meg javaid?
Biztos vagyok benne, hogy a lehetőség ott van benned. És abban is, hogy nem leszel attól rossz, ha vannak, napok mikor nem tudsz osztozni, vagy eluralkodik rajtad a keserűség.
Azonban, ha már törekedünk a jóra látványos eredményekben lehet részünk. Próbáld ki, és érezd meg a hatását. A többi jön magától!
Ne add fel az első akadálynál, és ha úgy érzed, segítségre van szükséged, keress bizalommal!