Szunnyadó erő
Van az úgy, hogy az ember nem kell ki az ágyból, mert semmi kedve ahhoz a naphoz, és megteheti, hogy lazít kicsit. És van az úgy, mikor ez az érzés állandósul. Már nem azért marad az ember a paplan alatt, mert megteheti, hanem mert nem tud onnan kijönni. Néha tud olyan kemény lenni az élet, hogy megrettenünk tőle, és mint a kicsi lány, aki csak fél a sötétben, inkább eltakarjuk magunkat, hátha elmúlik az, ami a félelmet okozta.
Hálásnak lenni
Adni és kapni. Ősi egyensúly amire egész létünk alapul. Ahonnan elveszünk, oda tegyünk is vissza, többet is! Ha pedig kapunk? Adjunk vissza, többet is!
Ősi bizalom ez az életben. Minden amit az életemben kapok túláradó hálával köszönjem meg. És az egyensúly megmarad.
Új utakon
Nem tudjuk hosszú távon hova tartunk. Vannak vágyaink, céljaink, egy utunk, amin megyünk. ÉS érnek minket események. Jók, rosszak. Könnyű szellők, kemény fagyok. Senki nem tudja az ő útja milyen hosszú, és úgy igazán hova tarthat. Előfordul, hogy valami komoly veszteség ér minket. Lehet az apró, de megrázó. Lehet monumentális, nehezen elviselhető.
Az igazi erő
Egy apró erdő mezején fakadt egy forrás, amiből patak duzzadt pár kilométer alatt. Vidám, nem túl széles, picit hideg, de hívogató. Valaki talán látta az útját, de ő még nem. Csak tudta honnan indult, és ahogy szelte, egy hatalmas szikla zúdult belé.
Ítélet nélkül
mikor ez enyhébb, és vannak esetek mikor radikális hatásúak.
Mitől függhet ez? Semmiképpen sem megfogható, megfogalmazható dolgoktól. Történések, amiket idővel, mert nem tudunk mást tenni, el kell fogadni. Hogy valakit látszólag meg sem érint, valakit pedig letaszít egy-egy tragédia független mindentől és mindenkitől.