Lépj ki a gondolatokból
A gyászban könnyen újra és újra ugyanazokhoz a kérdésekhez térhetünk vissza. Mit tehetünk, amikor a rágódás és a gondolatspirál már inkább kimerít, mint segít?
Elengedés a gyászban – valóban el kell engednünk azt, akit elveszítettünk?
Mit jelent valójában az elengedés a gyászban? Nem biztos, hogy azt kell elengednünk, akit elveszítettünk. A kapcsolat átalakulhat, miközben lassan megtanulunk együtt élni a hiánnyal és tovább élni.
Önmagunkhoz visszatalálni – amikor egy veszteség minket is megváltoztat
Két gyönyörű orgonabokor nőtt egymás mellé. Az egyik orgonabokor lila volt, a másik pedig fehér.
A két bokor békében, minden évben, önmagára koncentrálva növekedett, és hajtotta virágait. Nem volt ember, se állat, aki ne méltatta volna mind kettőt, és ne találta volna meg a szépet és jót a lilában és a fehérben egyaránt.
Most
Megállok. Meleg van, megy le a nap és a kék égen cikázó felhőket rózsaszínre festi. Az idő is megáll velem. Mély levegőt veszek és körülnézek. Egy magaslaton állok, és a látvány szédítő. Óvatosan, szinte félve nézek magam mögé. Félek, ha megnézem honnan jöttem úgy...
Szunnyadó erő
Van az úgy, hogy az ember nem kell ki az ágyból, mert semmi kedve ahhoz a naphoz, és megteheti, hogy lazít kicsit. És van az úgy, mikor ez az érzés állandósul. Már nem azért marad az ember a paplan alatt, mert megteheti, hanem mert nem tud onnan kijönni. Néha tud olyan kemény lenni az élet, hogy megrettenünk tőle, és mint a kicsi lány, aki csak fél a sötétben, inkább eltakarjuk magunkat, hátha elmúlik az, ami a félelmet okozta.