Nem tudjuk hosszú távon hova tartunk. Vannak vágyaink, céljaink, egy utunk, amin megyünk. ÉS érnek minket események. Jók, rosszak. Könnyű szellők, kemény fagyok. Senki nem tudja az ő útja milyen hosszú, és úgy igazán hova tarthat. Előfordul, hogy valami komoly veszteség ér minket. Lehet az apró, de megrázó. Lehet monumentális, nehezen elviselhető.
Egy apró erdő mezején fakadt egy forrás, amiből patak duzzadt pár kilométer alatt. Vidám, nem túl széles, picit hideg, de hívogató. Valaki talán látta az útját, de ő még nem. Csak tudta honnan indult, és ahogy szelte, egy hatalmas szikla zúdult belé.
mikor ez enyhébb, és vannak esetek mikor radikális hatásúak.
Mitől függhet ez? Semmiképpen sem megfogható, megfogalmazható dolgoktól. Történések, amiket idővel, mert nem tudunk mást tenni, el kell fogadni. Hogy valakit látszólag meg sem érint, valakit pedig letaszít egy-egy tragédia független mindentől és mindenkitől.
Emlékszem mikor még olyan csöpp voltam melletted, hogy a mellkasodig sem értem fel…. Pedig soha nem voltál túl magas, és már akkor is öreg voltál.
