Továbblépés
Az elmúlt napokban kifelé igyekeztem fordulni. Elindult a januári gyászcsoport, február elején indul a következő, szintén zárt.
Ünnep
Kikerülhetetlenül közelednek azok a napok, amelyeket a legtöbben a szeretet jegyében töltünk el. Ilyenkor sokkal nehezebben tudunk másokra figyelni, inkább becsuknánk ajtót, ablakot, és ezen nem is akarunk változtatni. Számomra is ismerős érzés.
Újra látok
Újra látom magam előtt a következő métert. Még nem többet, csak ennyit, ami éppen arra elég, hogy ne essek el. Mégis, milyen sokat jelent nekem is!
Lehetőségek a békésebb mindennapokhoz
Tudom, hogy fáj. A veszteség, de akár a mindennapok is. Mindenkinek a maga terhét kell cipelnie, és ez hol jó, hol nehezebb időszakokat hoz el életében. Körbenéztem, gondolkodtam, és végül összeszedtem pár olyan lehetőséget és gyakorlatot, amellyel tartalmasan töltheted a hűvösebb, csendesebb és sötétebb napokat.
Tél eleji gondolatok
Ahogy közeledik a leghidegebb évszak, úgy tapasztalom, hogy egyre többen csendesedtek el. Magatokba fordultok, belső világotok kerül előtérbe. Azok is, akik szívesen mozdulnak ki, most lomhán, nehezebben indulnak útjukra.
Feszesség helyett
Feszültség, feszesen tartott, görcsös mindennapok. Legtöbbször tudat alatt működő izmok, és folytonos, robotként működő test. Az elmúlt hét különösen nehéz volt mindannyiunknak. A beszélgetéseim során folyamatosan visszatérő fizikai tünet, ami nem csak a lélek szintjén jelenik meg: nem tudunk ellazulni.