Bizalom magadban és bennem. A másikban. Az életben. Egy veszteség után kilépni önmagunk árnyékban és azt mondani: szeretnék változtatni. Akik hozzám fordulnak, eleinte kérdeznek, bizonytalanul tapogatóznak a kifelé vezető úton. Nem tudod még, hogyan fog tudni segíteni valaki más. De talán tud, mert neki is vesztesége volt.
A veszteség pedig, mindenkit érint, fiatalt, időset, férfit és nőt egyaránt. Nem nézi a vallást, a lakhelyet, csak történik. És otthagy valakiket, akik még mindig szeretnek.
A fájdalom egyúttal a teljes összeomlás. Saját magamról tudom. Gépiesen tettem a dolgom, a munkába menekültem, ám van, aki ezt sem tudja megtenni, mert nem képes. Otthon, a négy fal között ül, és várja, hogy enyhüljön a fájdalom. Te hogy vagy a szenvedéssel? Az élet értelmének keresése helyett próbáld meg észrevenni a mindennapok ajándékait. Egy csésze kávé, egy beszélgetés, vagy akár egy jó film, amire oda tudsz figyelni.
Kis lépésekben haladj. Nyerd meg újra a bizalmad saját magad és mások felé. Talán nevetségesen hangzik, de érdemes belegondolnod. Ülj le egy csésze kávé vagy tea mellé, és lassan kortyolgasd. Élvezd az ízét. Hagyd, hogy picit jól érezd magad. Azért iszod a kávét, a teát, mert finom, mert feltölt, mert melegséget ad.
Nem is olyan egyszerű, pedig apróság, ugye?
Milyen lenne még egyet lépni? Újra bízni abban, hogy öröm ér. Hogy túljutsz a fájdalmadon, és előre tudsz lépni, és látni. Te hogy látod jelenleg? Miben, kiben bízol?