Úgy képzelem mindenkinek van egy pakli kártyája. Talán valaki tartja is, és osztja a lapokat. Sokunknak tartogatnak szinte egyformákat. Például az első, az mindenkinek ugyanazzal kezdődik: megszületni….na igen az utolsó se nagyon különbözik, de mi lehet a kettő között?
Bizalom magadban és bennem. A másikban. Az életben. Egy veszteség után kilépni önmagunk árnyékban és azt mondani: szeretnék változtatni. Akik hozzám fordulnak, eleinte kérdeznek, bizonytalanul tapogatóznak a kifelé vezető úton. Nem tudod még, hogyan fog tudni segíteni valaki más. De talán tud, mert neki is vesztesége volt.
Az elmúlt napokban kifelé igyekeztem fordulni. Elindult a januári gyászcsoport, február elején indul a következő, szintén zárt.
Kikerülhetetlenül közelednek azok a napok, amelyeket a legtöbben a szeretet jegyében töltünk el. Ilyenkor sokkal nehezebben tudunk másokra figyelni, inkább becsuknánk ajtót, ablakot, és ezen nem is akarunk változtatni. Számomra is ismerős érzés.
Újra látom magam előtt a következő métert. Még nem többet, csak ennyit, ami éppen arra elég, hogy ne essek el. Mégis, milyen sokat jelent nekem is!