Tudom, hogy fáj. A veszteség, de akár a mindennapok is. Mindenkinek a maga terhét kell cipelnie, és ez hol jó, hol nehezebb időszakokat hoz el életében. Körbenéztem, gondolkodtam, és végül összeszedtem pár olyan lehetőséget és gyakorlatot, amellyel tartalmasan töltheted a hűvösebb, csendesebb és sötétebb napokat.
Ahogy közeledik a leghidegebb évszak, úgy tapasztalom, hogy egyre többen csendesedtek el. Magatokba fordultok, belső világotok kerül előtérbe. Azok is, akik szívesen mozdulnak ki, most lomhán, nehezebben indulnak útjukra.
Feszültség, feszesen tartott, görcsös mindennapok. Legtöbbször tudat alatt működő izmok, és folytonos, robotként működő test. Az elmúlt hét különösen nehéz volt mindannyiunknak. A beszélgetéseim során folyamatosan visszatérő fizikai tünet, ami nem csak a lélek szintjén jelenik meg: nem tudunk ellazulni.
Az elmúlt hetekben egyre több emberrel beszélgettem. Különböző sorsok, életutak, különböző veszteségek tárultak fel, a közös viszont minden esetben az, hogy nem, vagy csak nagyon nehezen tud kijönni egy-egy szakaszból.
Saját magamról tudom, hogy miért fontos, hogy erről is beszéljünk. Éppen ezért összeírtam pár olyan dolgot, ami segíteni fog Neked is.
„Felgyorsult világunkban nincs időnk a gyászra. Gyorsan temetünk, gyorsan gyászolunk, gyorsan túl vagyunk rajta. Legalábbis a felszínen. De valószínűleg ez a legrosszabb, amit tehetünk.”