Az elmúlt hetekben egyre több emberrel beszélgettem. Különböző sorsok, életutak, különböző veszteségek tárultak fel, a közös viszont minden esetben az, hogy nem, vagy csak nagyon nehezen tud kijönni egy-egy szakaszból.
Saját magamról tudom, hogy miért fontos, hogy erről is beszéljünk. Éppen ezért összeírtam pár olyan dolgot, ami segíteni fog Neked is.
1. Ami nélkül nehezen megy: Te. Az, hogy tudod ki vagy, és számodra mekkora fájdalmat okozott a veszteség, és ezt őszintén felismered. Meglátod, hogy hol akadályoz téged abban, hogy fel tudd dolgozni. Tegyél fel kérdéseket magadnak:
– Tudok mindig arra koncentrálni, amire szükséges?
– A munkám, a családom, a lakásom, az egészségem, rendben van?
– Mi az, amit tehetek, hogy ez a fájdalom ne legyen?
2. Gondolatok: Nem tűnik el az emléke, a hiánya. A feldolgozással, továbblépéssel nem kitörlődik, hanem más dolgok, a jelenben meglévőek kerülnek mellé. Azaz nem a múltban maradsz, ott ragadsz, hanem megérkezel oda, és akkorra, ahol kell, hogy legyél. Kérdezd meg magadtól:
– Hibáztatod-e magad új események, kapcsolatok, jó érzet miatt?
3. Események, kapcsolatok: Eleinte nehéz. A jóakarók, barátok mind jönnének, gondoskodnának Rólad, elvinnének magukkal ide-oda. Sokszor nem szeretnéd. Nem szeretnél megmozdulni sem. Dühös, haragos is lehetsz, vagy egyszerűen nem veszed fel a telefont, az ajtót nem nyitod ki.
Itt megállnék kicsit. Tudom, kell a saját tér a gyászra. Hogy magadban legyél, hogy „megéld”, hogy fájhasson, kicsit szenvedhess. Itt kell azonban nagyon vigyáznod, hogy ez ne forduljon át abba, hogy ebben is maradsz. Hagyd, hogy elhívjanak, próbálj meg csak a boltba elmenni, vagy csak egy tíz perces sétát tenni, egyedül vagy épp mással. Ezek az apróságokat is óriási tehernek érezheted, de ahhoz, hogy a feldolgozás folyamata elinduljon, új események, történések kellenek. Lehet az kicsi is. És lehet nagyobb is. Például az Újrakezdés Tábor, mert van, aki el mer jönni, és megnyílik, és igyekszik letenni a terhét. A vesztesége nem múlik el, de úgy érkezik haza, hogy levegőt kap.Kérdezd meg magadtól:
– Mikor voltál utoljára valahol?
– Van-e ahova mehetnél akár most is, de te magad zárod be magad?
– Kivel beszélgettél utoljára ételről-italról, akár egy filmről?
– Melyiket próbálod ki a következő napon?
4. Van itt még valami: Nem vagy egyedül. A gyermekeim elvesztése után nem láttam mást. Senkit és semmit. Csak én voltam, de még akkor is szinte kézen-fogva ott volt velem a fájdalom, a gyász. A veszteséget nem tudom feloldani, de azt, ahogy hozzáállsz, ahogy viselkedsz, ahogy élsz a továbbiakban, abban itt tudok lenni. Azok is, akik hasonló fájdalmat élnek át, vagy már átélték. Nem vagy egyedül.
Bízom benne, hogy ezzel a pár gondolattal, kérdéssel el tudtál indulni terheid, fájdalmad lerakása felé. Legyenek olyanok, mintha lámpást kaptál volna a sötétben.