Ahogy közeledik a leghidegebb évszak, úgy tapasztalom, hogy egyre többen csendesedtek el. Magatokba fordultok, belső világotok kerül előtérbe. Azok is, akik szívesen mozdulnak ki, most lomhán, nehezebben indulnak útjukra. A napfény, a kellemes idő még segít, ugyanakkor a már ünnepi díszekben pompázó kirakatok kevésbé.
Paradoxon ez az évszak. Magadban vagy, miközben egyúttal a szeretet kifejezésének egyik legkiemelkedőbb ünnepe közeledik. Sötétebbek az esték, hamarabb érkezik a magány érzete, és olykor legtöbben csak csendben ülnek, és még gondolkodni is nehéz, nemhogy beszélni…
Ebben is csoda rejlik. Jó, mert megvizsgálod életed, hogy mennyi minden változott, és lépett be mindennapjaidba. Ki és hogyan mutatta ki feléd örömét? Milyen új terveid lettek? Hogyan összegeznéd az eddigieket? Legyen az kevésbé kellemes, drámai, és egyúttal jó!
Nem csak egyféle történik, és jó, ha ezeket egymás mellé teszed. Egy bögre forró tea, esetleg forralt bor mellett, a közeli család, barátok, ismerősök körében. Történeteket mesélve. Így azért könnyebb még a tél is, ugye?