Gyermek elvesztése után a gyász nem csak szomorúság
Egy gyermek elvesztése alapjaiban változtatja meg a szülő addigi világát.
Az első napokban, hetekben sokszor még annak is nehéz nevet adni, ami belül történik. Egymás mellett lehet jelen a kétségbeesés, a düh, a bűntudat, az üresség, a nyugtalanság vagy éppen az, hogy egy ideig szinte semmit sem érzünk.
Sokan ilyenkor megijednek a saját reakcióiktól.
„Miért nem tudok gondolkodni?”
„Miért nem tudok sírni?”
„Miért vagyok egyik pillanatban teljesen üres, a másikban pedig elviselhetetlenül fáj?”
„Normális, hogy ezt érzem?”
A gyász első időszakában nagyon különböző reakciók jelenhetnek meg. Nincs egyetlen érzés vagy viselkedés, amely megmutatná, hogyan „kell” gyászolni egy gyermeket.
Gyermek elvesztése után sokféle érzés jelenhet meg
Amikor gyászról beszélünk, legtöbbször a szomorúságra és a sírásra gondolunk. Egy jelentős veszteség azonban ennél jóval többféle érzést hozhat magával.
Megjelenhet düh.
Harag a történtek miatt, az orvosokra, másokra, önmagunkra vagy akár arra is, aki meghalt.
Megjelenhet bűntudat és önvád.
Lehet erős igazságtalanságérzés, tehetetlenség vagy félelem.
És lehetnek olyan időszakok is, amikor mintha semmi nem jutna el hozzánk.
Az érzelmi zsibbadtság különösen ijesztő lehet. Egy szülő ilyenkor akár azt is gondolhatja: „Miért nem érzek semmit? Miért nem sírok?”
Az, hogy valaki egy adott pillanatban nem sír, nem mutatja meg, mennyire szerette a gyermekét.
A gyász megélése nem mérhető a könnyek mennyiségével.
Amikor nehéz figyelni és gondolkodni
A gyász a figyelmet és a gondolkodást is érintheti.
Előfordulhat, hogy nehezebb követni egy beszélgetést, elolvasni néhány oldalt, döntést hozni vagy megjegyezni olyan hétköznapi dolgokat, amelyek korábban maguktól értetődőek voltak.
Valaki bemegy egy szobába, és nem emlékszik, miért indult el. Többször elolvassa ugyanazt a mondatot. Elfelejt egy megbeszélt időpontot. Nehezére esik eldönteni valami egészen egyszerű dolgot.
Ez különösen zavaró lehet annak, aki korábban gyorsan, pontosan és nagy terhelés mellett működött.
Az első időszakban ezért érdemes kevesebbet várni magunktól.
Nem azért, mert gyengébbek lettünk, hanem mert egy rendkívül megterhelő élethelyzetben próbálunk működni.
A test is hordozhatja a veszteség terhét
A gyász testi reakciókkal is járhat.
Megváltozhat az alvás és az étvágy. Jelentkezhet kimerültség, testi feszültség, mellkasi vagy torokszorítás, gyomorpanasz.
Van, aki szinte folyamatos készenlétet érez, nehezen tud megnyugodni vagy összerezzen a legkisebb zajra is.
Más inkább lelassul. Mintha elfogyna minden ereje, és még a legegyszerűbb teendők is túl soknak tűnnének.
Ilyenkor nem feltétlenül az a legfontosabb, hogy minél hamarabb visszatérjünk a korábbi teljesítményünkhöz.
Néha az alapvető dolgokra is elég figyelni.
Ettem ma valamit?
Ittam?
Tudok egy kicsit pihenni?
Van valaki, akit most fel tudok hívni?
A gyász nem egyenes vonalban változik
Lehet egy valamivel könnyebb nap, amit egy nagyon nehéz követ.
Előfordulhat, hogy néhány órára leköt valami, majd egy illat, egy fénykép, egy zene vagy egy hétköznapi mondat hirtelen újra közel hozza a hiányt.
Ez nem feltétlenül visszaesés.
A gyász változhat akár egyetlen napon belül is. Lehetnek időszakok, amikor a veszteség szinte minden figyelmünket leköti, és olyanok is, amikor rövid időre valami más kerül előtérbe.
Egy könnyebb pillanat nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretjük a gyermekünket.
És egy újra nehézzé váló nap sem jelenti azt, hogy visszakerültünk oda, ahonnan elindultunk.
Nem kell most „feldolgozni”
A „feldolgozás” szó az első időszakban sokszor túl távolinak tűnik.
Hogyan lehetne feldolgozni valamit, amit még felfogni is alig lehet?
Talán nem is ezt kell most elvárni magunktól.
Lehet, hogy egyelőre az a legtöbb, amit meg tudunk tenni, hogy végigmegyünk a mai napon.
Felkelünk.
Eszünk néhány falatot.
Megengedjük magunknak, hogy ne vegyük fel a telefont.
Vagy éppen felhívunk valakit, mert most nem szeretnénk egyedül lenni.
A gyász nem teljesítmény. Nincs olyan határidő, amikorra jobban kellene lennünk.
Néha elég a következő óra
Gyermekvesztés után a jövő gondolata is fájdalmas lehet.
Hogyan lehet így tovább élni?
Mi lesz holnap?
Mi lesz egy hónap múlva?
Hogyan lehet végigcsinálni az első születésnapot, karácsonyt vagy évfordulót?
Nem kell ezekre a kérdésekre most választ találni.
Ha a következő hónap túl messze van, elég lehet a következő nap.
Ha a következő nap is túl sok, akkor a következő néhány óra.
Néha csak a következő lépés.
A gyász első időszakában nem feltétlenül nagy válaszokra van szükségünk. Sokszor inkább néhány olyan emberre, helyre vagy apró kapaszkodóra, amely mellett egy kicsit kevésbé kell egyedül hordoznunk azt, ami történt.
Mikor érdemes segítséget kérni?
Nem kell megvárni azt a pontot, amikor már úgy érezzük, hogy egyáltalán nem bírjuk tovább.
Támogatást akkor is lehet kérni, ha szükségünk van egy olyan helyre, ahol beszélhetünk a gyermekünkről, a hiányról, a dühről, a bűntudatról vagy egyszerűen arról, hogyan változott meg az életünk.
Különösen fontos szakmai segítséget kérni, ha a mindennapi működés tartósan nagyon nehézzé válik, súlyos alvási nehézségek, erős szorongás vagy pánikszerű állapotok jelentkeznek, fokozódik az alkohol vagy gyógyszerek használata, illetve önsértéssel vagy az élet feladásával kapcsolatos gondolatok jelennek meg.
A segítségkérés nem annak a jele, hogy valaki rosszul gyászol.
Van, amit nem kell egyedül hordozni.
Selmeczi Márta
mentálhigiénés szakember, gyásztanácsadó